A lineáris, alacsony{0}}sűrűségű polietilén (LLDPE) fontos helyet foglal el a polietilén családban. Különbségei az alacsony-sűrűségű polietiléntől (LDPE), a nagy-sűrűségű polietiléntől (HDPE) és az ultra-alacsony-sűrűségű polietiléntől (ULDPE) elsősorban a molekulaszerkezetben, a teljesítményjellemzőkben és az alkalmazási területekben rejlenek. Ezek a különbségek határozzák meg szerepüket és pozíciójukat az iparágon belül.
Molekulaszerkezeti szempontból az LDPE-t nagynyomású szabad gyökös polimerizációval állítják elő, a főlánc számos hosszú és rövid ágat tartalmaz, laza molekulaelrendezéssel és alacsony kristályossággal (körülbelül 50%-60%). A HDPE-t viszont alacsony-nyomású koordinációs polimerizációval állítják elő, amely egy közel lineáris főláncot képez, nagyon kevés elágazással, ami jól rendezett és szorosan csomagolt molekulaláncot és magas kristályosságot (80%-90%) eredményez. Az etilénnek -olefinekkel (például 1-buténnel, 1-hexénnel és 1-okténnel) történő kopolimerizálásával előállított LLDPE lineáris főláncszerkezettel rendelkezik, a komonomer által bevezetett rövid ágak egyenletes eloszlásúak, ami kristályosodást eredményez az LDPE és a HDPE között (körülbelül 55%-70%). Ez a szerkezeti különbség közvetlenül különböző sűrűségekhez vezet: az LDPE sűrűsége 0,910-0,925 g/cm³, az LLDPE 0,915-0,935 g/cm³, a HDPE-é pedig 0,941-0,965 g/cm³, ami gradiens változást mutat lineárisan alacsony sűrűségűre.
A teljesítmény tekintetében az LLDPE az LDPE-hez képest lényegesen jobb szakítószilárdságot, átszúrásállóságot és környezeti feszültségrepedésállóságot mutat. A rövid ágak egyenletes eloszlása és a szorosabb molekulalánc-összefonódás miatt kevésbé hajlamos a külső erők hatására bekövetkező feszültségkoncentrációra. Ezért a tartósság javítása érdekében helyettesítheti az LDPE-t a csomagolófóliákban és a nagy teherbírású{2}}zsákokban. A HDPE-hez képest az LLDPE-nek kisebb a sűrűsége és jobb a rugalmassága, de kisebb a merevsége és keménysége. Így a HDPE inkább merev konténerek, csövek és egyéb, nagy szerkezeti szilárdságot igénylő termékek gyártására alkalmas, míg az LLDPE a rugalmas csomagolásban és fóliatermékekben jeleskedik. Ezenkívül az LLDPE olvadékviszkozitása érzékeny a nyírási sebességre, ami lehetővé teszi az optimalizált folyóképességet a folyamatparaméterek beállításával. Ez alacsonyabb homályosságot és jobb átlátszóságot eredményez a fújt fóliában, mint az LDPE. A HDPE viszont nem érzékeny a nyírási sebességre, így alkalmasabb a stabil áramlást igénylő eljárásokhoz, mint például az extrudálás.
Az alkalmazásokat tekintve az LDPE jó feldolgozhatósága és nagy átlátszósága miatt széles körben használatos könnyű csomagolófóliákban, mezőgazdasági fóliákban, valamint huzal- és kábelszigetelő rétegekben. A HDPE nagy szilárdságával és vegyszerállóságával uralja az üreges tartályok, gázcsövek és hulladéklerakó burkolatok piacát. Az LLDPE kiegyensúlyozott szilárdságával és rugalmasságával a nagy teherbírású csomagolófóliák, sztreccsfóliák, mezőgazdasági üvegházhatású fóliák és rotációs fröccsöntési termékek alapvető nyersanyagává vált, különösen az ütésállóságot és az időjárásállóságot igénylő forgatókönyvekben.
Bár az ultra-alacsony sűrűségű polietilén (ULDPE) lineáris szerkezetű az LLDPE-vel, magasabb komonomertartalma akár 0,870-0,915 g/cm³ sűrűséget tesz lehetővé, tovább növelve rugalmasságát és átlátszóságát. Főleg rendkívül puha fóliákhoz és speciális elasztomer termékekhez használják, de szilárdsága és hőállósága viszonylag korlátozott.
Összefoglalva, az LLDPE jobb egyensúlyt ér el a sűrűség, szilárdság és feldolgozhatóság között egyedülálló lineáris főlánca és szabályozható rövid ágszerkezete révén. Kiegészít más polietilén anyagokat, például az LDPE-t és a HDPE-t, és együttesen olyan alkalmazási mátrixot alkot a polietilén anyagok számára, amelyek megfelelnek a különböző területek kifinomult teljesítmény- és költségkövetelményeinek.