A polipropilén (PP) több-dimenziós osztályozási rendszerrel rendelkezik a molekulaszerkezet és a polimerizációs folyamat különbségei miatt. A különböző kategóriák egyedi jellemzőkkel rendelkeznek a teljesítményben és az alkalmazásokban, amelyek széleskörű alkalmazkodóképességük alapját képezik.
A polimerizációs módszer alapján a PP főként két kategóriába sorolható: homopolimer polipropilén és kopolimer polipropilén. A homopolimer polipropilént tiszta propilén monomerekből polimerizálják, nagy molekulalánc-regularitású és 60%-ot meghaladó kristályossággal. Ezért kiemelkedő merevséggel, keménységgel és hőállósággal rendelkezik, olvadáspontja körülbelül 165 fok. Alkalmas nagy szilárdságot igénylő termékek, például forgódobozok, merev csomagolások, elektromos készülékházak gyártására. A kopolimer polipropilén viszont kis mennyiségű etilén monomert visz be a polimerizációs folyamat során. Az etilén eloszlása alapján blokk-kopolimerekre és random kopolimerekre oszlik. A polipropilén blokk-kopolimer a propilén és az etilén szegmentális polimerizációja révén blokkszerkezetet képez. Az etilén szegmensek bevezetése megzavarja a molekulaláncok rendszeres egymásra épülését, csökkentve a kristályosságot, de jelentősen javítja az anyag ütésállóságát. A ridegedési hőmérséklete -20 fok alá csökkenthető, így széles körben használható ütésálló{15}alkalmazásokban, például autóipari lökhárítókban és ipari konténerekben. A random kopolimer polipropilénben az etilén monomerek véletlenszerűen oszlanak el a propilén láncon belül, tovább csökkentve a molekulalánc szabályosságát, és alacsonyabb kristályosságot eredményezve (általában 30% alatt). Ez jelentősen javítja az anyag átlátszóságát, és jó alacsony hőmérsékleti szívósságot biztosít, így általánosan használható élelmiszer-minőségű átlátszó csomagolásban, orvosi fecskendőben és háztartási cikkekben.
A sztereoregularitás alapján a PP izotaktikus polipropilénre, szindiotaktikus polipropilénre és ataktikus polipropilénre osztható. Az izotaktikus polipropilén a főlánc mentén szabályosan és ugyanabban az irányban elhelyezkedő metil-oldalcsoportokat tartalmaz, amelyek könnyen erősen kristályos szerkezetet alkotnak, így a fő ipari termék, és birtokolja a piaci részesedés túlnyomó részét. A szindiotaktikus polipropilén váltakozó metilcsoportokkal rendelkezik, amelyek kristályossága és merevsége valamivel alacsonyabb, mint az izotaktikus polipropiléné, de jobb az átlátszósága és fényessége, ezért elsősorban csúcskategóriás fóliákban és lapokban használják. Az ataktikus polipropilén a metilcsoportok rendezetlen eloszlása miatt nehezen kristályosodik, és szobahőmérsékleten viszkoelasztikus, főként keményítőszerként használják, vagy más polimerekkel keverik.
Ezenkívül az alkalmazásoktól függően a polipropilén tovább osztható feldolgozási -specifikus anyagokra, mint például szálminőségű, fröccsöntési minőségű, filmminőségű, szálminőségű és extrudált minőségű. Molekulatömegüket, molekulatömeg-eloszlásukat és adalékanyag-összetételüket a különböző fröccsöntési folyamatokhoz optimalizálták, hogy megfeleljenek a szűk piacok, például szőtt táskák, autóalkatrészek, öntött fóliák és polipropilén szálak eltérő igényeinek.
A polipropilénnek ez a többszintű osztályozási rendszere az anyagtudomány precíz vezérlési képességeit tükrözi, és olyan megoldásokat kínál a későbbi iparágaknak, amelyek pontosan megfelelnek a teljesítménykövetelményeknek, folyamatosan növelve a csomagolás, az autóipar és az orvosi területek mélyreható behatolását.